» Fa nyílászárók története és néhány szakmai érdekesség

» 2. Fa nyílászárók: egy kis történeti áttekintés

2.2. Fa ajtók

Az ajtók azóta léteznek, amióta az ember lakhelyeket alakít ki magának. Sokáig ezek csak ki- és bejárásra szolgáló nyílások voltak, melyeket letakartak bőrdarabokkal, hánccsal vagy textíliával.

Az egyiptomi síremlékekben talált festményeken láthatók a kultúrtörténet legrégibb fa ajtói. Ezek egy- vagy kétszárnyú ajtók voltak, jellemzően egy darab fából kifaragva. A száraz éghajlat miatt itt vetemedéstől nem kellett tartani, de más országokban ajtófélfára kellett illeszteni az ajtólapot és már vasalatok rögzítették azt, vagy fémrácsozattal bírt maga az ajtólap is. A fa ajtókat tehát félfába rögzített vasalat tartotta, amit a szemöldökfa és a küszöb furatába rögzítettek. A küszöb mindig valamilyen kemény kőből készült, pl. bazalt vagy gránit volt az alapanyaga, a fa ajtóhoz felhasznált faanyag pedig olajfa, szilfa, tölgy vagy ciprus volt.                                             
Létezett már díszes, faragott fa ajtó templomokon a sumér korban, i.e. néhány évezreddel is. Az ókori görögök gyakran erősítették meg a fakapukat bronzrácsokkal.

A „közönséges" lakóhelyek ajtajai kezdetben még csak falnyílás betakarására szolgáltak, eleinte mindenféle rögzítés, vasalat nélkül, egyszerűen csak betámasztották őket a nyílásba. Amikor az ajtót „kinyitották", egyszerűen csak odatámasztották két földbe ásott cölöphöz. Ezek az ajtók a modern fa ajtókhoz képest jóval kisebbek voltak és gyakran könnyű vesszőfonatból készültek, így, ahogy néhány régi angol mondókában is szerepel, védekezésként az esetleges betolakodók közé lehetett dobni őket.

A fa ajtók rögzítésének  legrégibb módja az volt, amikor belülről egy rudat helyeztek az ajtófélfákba vájt lyukakba. Ennek hátránya, hogy csak belülről lehetett működtetni. Az újabb megoldások  a mai tolózárak ősei voltak, amelyeket kívülről és belülről is működésbe tudtak hozni.

A fa ajtók „fejlettebb" változata eleinte általánosan egy darabból készült és csak később terjedtek el a több, széles deszkából készített ajtólapok, ahol az elemeket szegélylécek fogták össze, valamint keresztirányú merevítőket is alkalmaztak. Ezek az ajtók már fából készült, ajtófélfára rögzített csapokra akasztva látták el feladatukat. A csapok később már vasból készültek.

A XI. és a XII. századból már sok európai példa is van a bronz ajtókra, a legkorábbi 1015-ből Németországból. majd egész sor a mai Olaszország területéről Szicíliától Veronáig. Ezeknél minden esetben már az ajtót tartó félfába forgócsapokat helyeztek el a működtetésre. Nem tudjuk annak pontos időpontját, amikortól az új megoldást kezdték alkalmazni az előbb említett vasalat helyett, de találunk ilyen példát már a XII. századi Angliából. Az újfajta vasalási mód minden esetben három pántból állt, amelyek gazdag díszítések alkalmazását tették lehetővé és amelyek részét képezte az ajtófélfába vagy a falba befúrt, beépített tartó gyűrű. A legszebb ilyen korai példa a Párizsi Notre Dame ajtajain látható.

A legrégibb angol fa nyílászáró, amely ma is megcsodálható, a londoni Westminster Apátság Chapter House nevű helyiségébe vezető fa ajtó, amelyről a dendrokronológiai (évgyűrű alapú) vizsgálatok megállapították, hogy fája a XI. századból való.

Olaszországba visszatérve a firenzei Keresztelő Szent János-kápolna  ajtajai a legszebb példák, amelyek, beleértve a tokokat is, teljesen bronzból készültek, csodálatos díszítésekkel (XIV. század).

A kairói mecsetek fa ajtói kétfélék voltak, vagy belülről bronzzal vagy vaslemezzel borítottak, amelyek különböző mintákra vágva szép díszítőfunkciót hordoztak, vagy teljesen fából készültek keretszerűen kialakított drágakő dekorációval.

A reneszánsz idején az olaszországi fa ajtók nagyon egyszerűek voltak, dominált a funkcionális szerepük a díszítővel szemben. Ugyanakkor Franciaországban és Németországban teljesen más volt a helyzet, a fa ajtókat gyönyörű faragások díszítették, különösen XIV. és XV. Lajos idejében (1600-as és 1700-as évek). Az ajtólapokat díszes timpanon vagy egyéb módon kialakított, míves falnyílás tartotta.